Wilhelm Conrad Röntgen 1895. novemberében fedezte fel az addig ismeretlen nagyenergiájú elektronmágneses sugárzást, melyet ezért X-sugárnak nevezett el. A mai napig az angol nyelvterületeken X-sugárnak (X-ray), máshol Röntgen tiszteletére röntgensugárnak nevezzük ezt a sugárzásfajtát.
Az első röntgenfelvétel felesége, Anna Bertha bal kezéről, mintegy 20 perces expozíciós idővel készült. Rájött, hogy a testen áthaladva a röntgensugárzás a csontok árnyképét képezi le. 1896-tól aztán rohamléptekben terjedt el az orvostudomány összes területén ez az új diagnosztikus módszer.
Hogyan működik a röntgen vizsgálat?
A röntgensugár áthalad a vizsgált testrészen és annak vastagságától, szerkezetétől függően különböző mértékben elnyelődik. A röntgensugár azon része, amely – elnyelődéstől függően – átjut a testen, jelet hagy az erre érzékeny felületen. Ez korábban film volt (analóg technika), az utóbbi időben pedig elektromos jelek keletkeznek arra alkalmas anyagban, az ebből számított képet monitoron jelenítik meg (digitális technika).
A keletkezett kép úgynevezett „szummációs” felvétel, ami azt jelenti, hogy minden képlet, amelyen a röntgensugár áthalad, befolyásolja a keletkezett képet. A különböző anatómiai képletek tehát egymásra vetülnek. Egy kóros elváltozás pontos behatárolása céljából ezért több irányból kell a felvételeket elkészíteni.
A leggyakrabban alkalmazott módszer a 2 irányú felvétel: általában elülső-hátsó irányban (AP: anterior-posterior) és oldalirányban. Ilyen felvételeket készítünk például a gerinc esetében is.
Sokszor az ellenoldallal való összahasonlítás segíti egy adott elváltozás megítélését, ezeket összehasonlító felvételeknek nevezzük.
Azokat a belső szerveket, amelyek szinte teljes mértékben átengedik a röntgensugarat (pl. nyelőcső, gyomor, vékony- és vastagbél), kontrasztanyag alkalmazásával lehet „láthatóvá” tenni.
Bizonyos esetekben speciális, kiegészítő irányból is készítünk felvételt.
A hagyományos röntgenfelvétel „szummációs” jellegénél fogva csak külön összetettebb technikákkal képes arra, hogy a testet „rétegekben” ábrázolja. Erre azonban sokkal alkalmasabb a CT vizsgálat és az MR vizsgálat.
A röntgenvizsgálat fő indikációi
Kb. 30-40 éve a mozgásszervi képalkotó diagnosztika szinte egyetlen lehetősége a röntgenvizsgálat volt. Ma már sokkal részletesebb, nagyobb felbontású vizsgálatok állnak rendelkezésünkre (CT vizsgálat, MR vizsgálat, Ultrahang vizsgálat), de a hagyományos röntgenfelvétel ma is a mindennapi diagnosztika része maradt.
Első vizsgálatként alkalmazzuk:
- Balesetek, traumák esetén, csontsérülések gyanújakor
- Mellkas és tüdőbetegségek gyanúja esetén
- Gerinc bizonyos betegségeiben (kopásos elváltozások, fejlődési rendellenességek, egyéb kóros elváltozások gyanújelei). Gerincsérv igazolására a hagyományos röntgen önmagában nem alkalmas!
A csontszerkezet két fő irányban változhat meg:
- A csontbontó sejtek fokozott aktivitása nyomán helyi felritkulások, kirágott, elmosódott, molyrágás szerű területek kialakulása,
- A csontépítő sejtek fokozott aktivitása révén, szklerotikus csontszerkezet, meszes felrakódások.
Korai stádiumban előfordulhat, hogy a röntgen felvételen még nem látunk kóros elváltozást.
A vizsgálati leleten olvasható gyakoribb fogalmakról, elváltozásokról itt olvashat: Vizsgálati leletek értelmezése
Veszélyes a röntgensugárzás?
A röntgensugárzás ionizáló sugárzás. Az ionizáció lényege, hogy egy atomból vagy molekulából teljesen eltávolít egy vagy több elektront. Az így károsodott sejtek vagy kijavítják magukat, vagy elpusztulnak, vagy – legrosszabb esetben – hibásan működnek tovább, akár daganatot is okozva.
A röntgensugárzás káros hatását előszőr 1902-ben Frieben német orvos publikálta először, bőrrákos eset kapcsán. A röntgensugárzás káros hatásait leghatásosabban a megelőzéssel védhetjük ki.
A megelőzés lényeges elemei a következők:
- Csak indokolt esetben kérjünk röntgenvizsgálatot és csak indokolt esetben ismételjük meg azt
- A beteg sugárérzékeny testrészeit (nemi szervek) ólomköpennyel védjük
- Külön figyelni kell a fogamzóképes korban lévő nőkre, terhesség alatt magzatkárosító hatása miatt röntgenvizsgálat nem végezhető (ugyanez a helyzet a CT vizsgálat esetében is)
- Védeni kell a vizsgáló személyzetet is
Hogyan készüljünk a röntgenvizsgálatra?
A hagyományos röntgenvizsgálat speciális felkészülést nem igényel, a vizsgálat fájdalmatlan, a vizsgálati idő általában rövid, 10-15 perc. Ékszert, fémtárgyat – amennyiben a vizsgálati területen van – le kell venni, mert zavarhatja az elkészült felvétel értékelését. A felvételkészítés rövid ideje altt igyekezzünk mozdulatlanul maradni, mellkas felvétel esetén a lélegzetet visszatartani. Külön előkészítést csak a kontrasztanyagos vizsgálatok igényelnek, de ezek – az egyéb modern vizsgálómódszerek elterjedése mellett – egyre ritkábbak.
A röntgen vizsgálati leleten olvasható gyakoribb kifejezések értelmezéséhez lásd: Vizsgálati leletek értelmezése
Irodalom:
- Bogner Péter (szerk.): A képalkotás gyakorlata. Medicina könyvkiadó, Budapest, 2014.
- Szekanecz Zoltán dr. (szerk.): Reumatológia – Egyetemi jegyzet. SpringMed Kiadó 2011.
