Az egyik leggyakoribb megkülönböztető jellemzője a fájdalomnak annak akut vagy krónikus volta. A nemzetközi fájdalomkutatással foglalkozó társaság ajánlása alapján akut fájdalomnak a 3 hónapnál rövidebb, míg krónikus fájdalomnak a 3 hónapnál hosszabb ideje fennálló fájdalmat nevezzük. Az általános vélekedés az akut fájdalmat intenzív, nagyfokú, a krónikus fájdalmat kisebb fokú fájdalomnak gondolja. Ez azonban nem takarja a valóságot, mert a krónikus fájdalom is lehet elviselhetetlen, intenzív fájdalom, amely szinte minden fájdalomcsillapító törekvésünknek ellenáll.
Az igazi akut fájdalom hirtelen kezdődik, oka viszonylag jól meghatározható és kezelhető. A krónikus fájdalom oka viszont gyakran ismeretlen marad, eszközös vizsgálatokkal sem határozható meg egyértelműen az oka, és nem vagy alig reagál a fájdalomcsillapítókra.
A krónikus fájdalom tehát nem egyszerűsíthető le az elhúzódó, 3 hónapnál hosszabban tartó fájdalomra. A különbség nem csak az időtartamban van.
A krónikus fájdalom hátterében a tudomány megváltozott neuronális hálózatokat, neurobiológiai, szinaptikus (idegvégződések közötti) kapcsolatokat feltételez, de ez egyelőre nem vitt közelebb bennünket a hatékonyabb kezelési lehetőségekben.
A krónikusan fennálló fájdalom viszont befolyásolja az ember egész életét, a munkavégzését, felborítja a normális napi ritmusát, éjszaka nem hagyja aludni, reggelente egyre fáradtabban ébred és az egész komplex mechanizmus egy önmagát rontó “ördögi körré” alakul.
Hosszabb távon a fájdalom befolyásolja az étkezési, testápolási, öltözködési szokásokat, a családi, munkahelyi és egyéb társas kapcsolatokat. A betegben kialakul a reménytelenség érzése, a depresszió, mely miatt előbb-utóbb ezirányú gyógyszereket is szedni fog (antidepresszánsok, feszültségoldók, hangulatjavítók stb.)
A krónikus fájdalom a népesség 20%-át érinti. Az USA-ban többen szenvednek krónikus fájdalomtól, mint malignus tumoroktól, szív- és cukorbetegségtől együttvéve (2). A WHO 2019-ben a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) új kiadásában már különálló diagnózisként szerepel.
A krónikus fájdalmat két fő alcsoportra osztják: az elsődleges és másodlagos fájdalomszindrómákra.
Elsődleges fájdalomszindrómák
Az elsődleges krónikus fájdalomszindrómák csoportjába azok az állapotok tartoznak, amelyeknek okait nem ismerjük. Ilyenek pl. a krónikus, ismeretlen eredetű fejfájások, a krónikus migrén, a cluster fejfájások, az arcon a háromosztatú ideg (trigeminus) neuralgiája (idegfájdalma), a nem specifikus nyak, hát és derékfájdalmak, vagy az ún. fibromyalgia. A fibromyalgia olyan diffúz, az egész mozgás-szervrendszert (izom-csont-kötőszövet) érintő fájdalom-szindróma, mely alvászavarokkal, érzelmi kimerüléssel és funkcionális károsodásokkal is jár.
Másodlagos fájdalomszindrómák
A másodlagos krónikus fájdalomszindrómák csoportjába azok az állapotok tartoznak, amelyek hátterét, alapbetegségét ismerjük, vagy ismerni véljük. Az is gyakran előfordul, hogy a kiváltó ok, betegség már nem áll fenn, de a másodlagos fájdalom továbbra is panaszokat okoz és megkeseríti a beteg életét. Ide soroljuk többek között pl. a malignus tumorokhoz társuló fájdalmakat, a traumákat vagy műtéteket követő fájdalmakat, a cukorbetegség talaján kialakult, vagy a herpesz után még továbbra is fennálló neuropátiás fájdalmat. Koponyát ért trauma, stroke, agyi tumor, a mozgásszerveket érintő autoimmun gyulladások, kopásos ízületi elváltozások talaján kialakult krónikus fájdalmak is ide tartoznak.
Irodalom
- Dr. Almási Róbert: Akut és krónikus fájdalommal érkező betegek értékelése a fájdalomambulancia gyakorlatában. Mozgásszervi Továbbképző Szemle, 2020. III/1.
- Dr. Szok Délia: A krónikus fájdalom csoportosítása és jellemzői. Mozgásszervi Továbbképző Szemle, 2021. IV/1.
